#include <cassert>

// Nem használunk C++ osztályokat, mert még nem tartunk ott az
// anyagban :)
// Emlékezzünk vissza rá, hogy a vektoroknak fix mérete van a
// relációs modellünkben, ezért ilyen a reprezentáció, és ezért
// kell kikötéseket tennünk a méretére a programunkban
struct termeszetes_vektor
{
    int lob;
    int hib;
    unsigned int *val;
};

// Ennyi a lényeg, a többi sallang
void szamjegyek (unsigned int n, termeszetes_vektor &v)
{
    // Érvényes a vektor?
    assert (v.lob == 0 && v.hib >= v.lob && v.val);
    
    int k;

    k = v.hib + 1;
    while (k != v.lob)
    {
        v.val[k - 1] = n % 10;
        n = n / 10;
        k = k - 1;
    }

    // Elég nagy (volt) a vektor?
    assert (n == 0);
}

// Innentől gyakorlatilag csak a teszt-framework jön
#include <iostream>

unsigned int termeszetes_beolvas ()
{
    int n = -1;
    
    std::cin >> n;
    if (n < 0)
    {
        std::cerr << "HIBA! Természetes számot adj meg!" << std::endl;
        exit (1);
    }

    return n;
}

int main (int argc, char **argv)
{
    std::cout << "Decimalis szamjegyekre bontas" << std::endl;
    
    std::cout << "A felbontando szam?" << std::endl;
    const unsigned int n = termeszetes_beolvas ();

    // A 32 bites, előjel nélküli számnak bőven elég lesz a
    // 12 decimális jegy
    termeszetes_vektor v;
    v.lob = 0;
    v.hib = 11;
    v.val = new unsigned int[v.hib - v.lob + 1];

    szamjegyek(n, v);

    // Eredmény kiírása
    for (int i = v.lob; i <= v.hib; ++i)
        std::cout << v.val[i] << std::endl;

    return 0;
}